Bemutatkozás
Könyvtárunk
Kapcsolat
Könyvajánló
Hasznos oldalak
Könyvtár Tata
Névadónkról
Gyűjtemények
Galéria
Archívum
Régi honlap
Múltunk és jelenünk
Látnivalók
Közösségi információk
Jeles napjaink
Folyóiratok
Irodalom
A hónap meséje
Barangoló
Címünk:
Móricz Zsigmond Városi Könyvtár
Agostyáni Fiókkönyvtára
2835 Tata-Agostyán
Kossuth u. 31.
telefon:
06-30-691-0042
e-mail:
konyvtaragost@pr.hu
Látógatóink száma
2011. december 5-től:
A Föld napja - április 22. (vasárnap)
A Föld napja alkalmából az Agostyáni Arborétum rendkívüli nyitvatartással várja az érdeklődőket.
Madarak és Fák napja - május 10. (csütörtök)
Különleges, tematikus nap az arborétumban, általános és középiskolások számára.
Pályázati felhívás!
Ha tetszett az arborétumunk és jól érezted magad, meséld el érzéseidet, tapasztalataidat, rajzban.
A rajzverseny témája: Madarak és Fák napja, amilyennek én láttam.
Tudtad?
Sző, fon, nem takács. Mi az? És mi az a tövises görögdinnye?
Családfa, cizellálás, garabonciás diák, kolosszális, rostély: tudod, hogy mit jelentenek?
Sárkányürömfű, angyalgyökér, katángkóró, kecskeruta, ördögszekér: ugye nem ismerős egyik sem?
2011. októberében az agostyáni fiókkönyvtárban is elkezdődött a könyvtári állomány számítógépes katalógusba történő rögzítése.
A tatai Móricz Zsigmond Városi Könyvtár on-line katalógusa a bal oldalon taláható képre kattintva érhető el. A katalógusból tájékozódhatnak olvasóink a könyvtárunkban megtalálható dokumentumokról is.
Olvastad?
1-7 éveseknek ajánljuk
Tamkó Sirató Károly: Szélkiáltó
Gyermekversek
Csingiling nagy mesekönyve
3 tündéri történet
6-14 éveseknek ajánljuk
Nagy Bandó András: Ami a bögyünkben van
Madarak verses önvallomása
| Nyitva tartás | ||||||||
|
Gyermekvilág
Olvastad már?
Iránytű
Mindenki mesekönyve
A gonoszabbnál is gonoszabb mostoha
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy rengeteg nagy erdő, amellett pedig volt egy szép kis falu. Abban a faluban csakis szegény emberek laktak. De mind között a legszegényebb egy özvegyember volt. Nem volt annak mása, csak egy szépséges kis leány gyermeke, meg egy kedves szöszke hajú fiacskája. Ezek aztán olyan szegények voltak, hogy hétszám csak az éhkoppot nyelték. Ha néha került egy kis kenyérre való lisztecske, a szitát a szomszédból kellett kölcsönkérni, mert még az sem volt nekik.
Lakott a szomszédban egy özvegyasszony, két csúfságos öregedő lányával. Ez az özvegyasszony szemet vetett a szomszédra, el akarata vetetni magát feleségül. Ezért aztán nyájasan fogadta a kislányt, szép szóval becézte, mindent kölcsön adott, amit csak kért. A kislánynak jólesett az anyai szó, és unszolni kezdte az apját, hogy venné feleségül az özvegyasszonyt. Gondolta, anyja lesz az anyja helyett, a lányok pedig kedves nénéi.
