a Móricz Zsigmond Városi Könyvtár - Fiókkönyvtár - Nem felejtettünk el játszani



akadálymentes változat

normál nézet

Textlib On-line katalógus



Címünk:

2835 Tata-Agostyán
Kossuth u. 31.


telefon: 

+36 30/691-0042


e-mail:

 konyvtaragost@pr.hu


Skype:

agostyankonyvtar

................................

további részletek >>



Látógatóink száma
2011. december 5-től: 

Nem felejtettünk el játszani

Könyvtári Napok 2012 - Agostyán | KiállításKönyvtárunk a 2012-es Országos Könyvtári Napok programjaihoz kapcsolódva, melynek mottója Könyvtárak az aktív idősödésért volt, két pályázatot is meghirdetett.

"Nagyszüleink praktikái" című pályázatunk célja az volt, hogy összegyűjtsünk és csokorban szedjünk néhány „okosságot”, és „turpisságot” melyet a fiatalabb korosztály már rég elfelejtett, de még mindig helytálló, hiszen mindenki talál otthon egy-két alapanyagot, növényt, fűszert, mely sok esetben a legjobb elsősegély lehet, és mindenkinek van szüksége néhány ötletre, amellyel csökkenthető a családi költségvetés. Nem titkolt szándékunk volt, hogy ráébresszük idősebb olvasóinkat, mennyi örökölt és tapasztalatokra épülő tudás van birtokukban, melyet még át kell adniuk gyermekeik, unokáik, az utókor számára, csak merjék elmondani, és ehhez egy lehetőséget kínál a könyvtár.


"Nagyszüleink játékai" című pályázatunkhoz igazán találónak bizonyultak Shaw szavai:

"Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani."

A program keretében azt terveztük, hogy összegyűjtünk néhányat azok közül a játékok közül, melyekkel szüleink, nagyszüleink töltötték szabadidejüket, amelyekkel játszottak gyermek- és fiatalkorukban. Fontos célkitűzésünk volt, hogy az utóbbi évek, évtizedek változásai, a kulturális értékek átrendeződései mellett megismertessük a mai gyermekekkel és fiatalokkal a múlt egy szeletének tárgyi és szellemi emlékeit, ebbe a feladatba aktívan vonjuk be az idősebb korosztályt.

Terveink között szerepelt, hogy az összegyűjtött tárgyakból kiállítást rendezünk.

Számos gyermekjáték gyűlt össze, mely az utóbbi 50-60 év darabjait szemléltette, voltak közöttük régiek, és igen modern játékok is.

Az ezt megelőző időszakról azonban elsősorban csak leírásokat kaptunk, melyek a falun élő gyermekek játszási szokásait elevenítették fel. A pályázókon kívül személyes beszélgetéseket is folytattunk idősebb olvasóinkkal, közelebb és távolabb élő ismerőseinkkel.  Meglepő módon egymástól függetlenül - a pályázókhoz hasonlóan - szinte mindannyian ugyan azokról a játékokról, szokásokról beszéltek és írtak.

Miután tárgyi emlékek ebből az időszakból elsősorban azok rövid élettartama, avítt volta miatt nem maradtak fenn, elhatároztuk, hogy bevonjuk a pályázókat segítsenek elkészíteni néhány tárgyat emlékezetből, valamint a fellelhető leírások alapján. Az el nem készített tárgyakat pedig képekkel és leírásokkal fogjuk bemutatni.

Öröm volt látni, hogy szülők, nagyszülők hozták a maguk készítette játékokat, leültek, játékokat készítettek, játszottak, boldogok voltak, ha egy-egy megszólalt, megmozdult. Magunk is meglepődtünk, hogy néha elképesztően egyszerű megoldásokkal nagyszerű, használható és működő képes, gyermeki kézbe pontosan illő alkotások születtek. Egy nagymama az unokájával hozta a babát, és Kati nagyon büszke volt, egész úton mondogatta "ezt a mama készítette".

Közben néhány órára megelevenedett a múlt, a gyermekkor érdekes történetei keltek szárnyra.

Nem felejtettünk el játszani!

Kiállításunkra is összeállt a bemutatható anyag, melyet a pályázók további ötletei alapján a későbbiekben bővíteni szeretnénk.

Október 6-án Régi idők játékai címmel Csapucha Árpád a Kuny Domokos Múzeum munkatársa tartott előadást a látogatók közül többek számára is ismerős, de rég elfeledett játékszerekről, a játékszerek használatáról. Volt közöttük néhány, amelyet egyszerűsége, és hatékonysága miatt - nem játékszerként - ma is alkalmaznak. Akik részt vettek az előkészületekben biztosan nem csalódtak az ismerős képek láttán. Az előadás végén az érdeklődők az elkészített és összegyűjtött játékokat kipróbálhatták.

Kotrosits Ferencné


Eseménynaptár
<
>
<
>



facebook
twitter
Nyitva tartás


Péntek:
14:30 - 18:30






A gonoszabbnál is gonoszabb mostoha

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy rengeteg nagy erdő, amellett pedig volt egy szép kis falu. Abban a faluban csakis szegény emberek laktak. De mind között a legszegényebb egy özvegyember volt. Nem volt annak mása, csak egy szépséges kis leány gyermeke, meg egy kedves szöszke hajú fiacskája. Ezek aztán olyan szegények voltak, hogy hétszám csak az éhkoppot nyelték. Ha néha került egy kis kenyérre való lisztecske, a szitát a szomszédból kellett kölcsönkérni, mert még az sem volt nekik.

Lakott a szomszédban egy özvegyasszony, két csúfságos öregedő lányával. Ez az özvegyasszony szemet vetett a szomszédra, el akarata vetetni magát feleségül. Ezért aztán nyájasan fogadta a kislányt, szép szóval becézte, mindent kölcsön adott, amit csak kért. A kislánynak jólesett az anyai szó, és unszolni kezdte az apját, hogy venné feleségül az özvegyasszonyt. Gondolta, anyja lesz az anyja helyett, a lányok pedig kedves nénéi.

Tovább>>


A sorozatban korábban megjelent mesék

3co