akadálymentes változat

normál nézet

Textlib On-line katalógus



Címünk:

2835 Tata-Agostyán
Kossuth u. 31.


telefon: 

+36 30/691-0042


e-mail:

 konyvtaragost@pr.hu


Skype:

agostyankonyvtar

................................

további részletek >>



Látógatóink száma
2011. december 5-től: 

Múltunk és jelenünk

A múlt

Kis község a Vértes alján. Északi fele erdőség. A Kovács-hegyből eredő patak a település főutcáját is kettészelve rétséget képez, majd a szomódi határban a tatai csatornába szakad. Hatalmas szántóföldjei agyagosak.

Nevének első okleveles említésével 1343-ban Anustyan néven találkozunk. 1383-ban Agostyán néven említik, az Ágostyáni-család és a tatai apátság birtokában van. 1440-46-ban Tata várának ellátása volt a feladata. 1543-ban elpusztult és 1733-ig lakatlan puszta maradt.  

A hódoltság megszűnte után III. Károly gróf Eszterházy Józsefnek adományozta. 1733-ban a földesúr Würzburgból és Bambergből római katolikus vallású telepeseket hozatott agostyáni birtokára. 34 jobbággyal és 16 házas zsellérrel kötött szerződést, az első években kedvezményekkel könnyítette itteni megtelepedésüket. Később a szomszédos helységekből is költöztek ide. Ettől kezdve Ágostyánnak mondják a község nevét, sőt a német Augustin szóhoz való hasonlatossága miatt Agustinnak is nevezik. A falu védőszentjéül szt. Ágostont választották és 1809-ben épület templomukat is az ő tiszteletére szentelték.1899-ben a község nagy részét tűz pusztította el. A lakosság a mai napi megtartotta anyanyelvét, vallását tekintve római katolikus maradt.

A I. Világháború a község 100 polgárát szólította fegyverbe, akik közül 18-an a harcmezőn hősies küzdelemben vesztették életüket. A község 1928-ban örökítette meg emléküket hősi emlékmű felállításával.

A két világháború között a kereskedelmet két szatócsüzlet, az ipart nyolc kisiparos képviselte. Vasútállomása Tata-Tóváros és Tóváros-kert. Postahivatal nem volt, csak postaügynökség, a szomszédos falu levélhordója hozta és vitte a postát. Utolsó távíró Tóváros.

Az elemi oktatást két r. katolikus mindennapi népiskola, egy-egy tanteremben, egy-egy tanerővel látta el.

A régi iskola a templommal egyidőben épült. Egy tantermes, kántorlakással. Az új iskola 1928-ban készült el tanítói lakással. Mindkét iskolában átlag 50 gyermek tanult.

Tanerők: Horváth Ignác igazgató-kántortanító (1934-ig), majd Szeltner Árpád kántortanító és Horváth Mária tanítónő.

Eseménynaptár
<
>
<
>



facebook
twitter
Nyitva tartás


Péntek:
14:30 - 18:30






A gonoszabbnál is gonoszabb mostoha

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy rengeteg nagy erdő, amellett pedig volt egy szép kis falu. Abban a faluban csakis szegény emberek laktak. De mind között a legszegényebb egy özvegyember volt. Nem volt annak mása, csak egy szépséges kis leány gyermeke, meg egy kedves szöszke hajú fiacskája. Ezek aztán olyan szegények voltak, hogy hétszám csak az éhkoppot nyelték. Ha néha került egy kis kenyérre való lisztecske, a szitát a szomszédból kellett kölcsönkérni, mert még az sem volt nekik.

Lakott a szomszédban egy özvegyasszony, két csúfságos öregedő lányával. Ez az özvegyasszony szemet vetett a szomszédra, el akarata vetetni magát feleségül. Ezért aztán nyájasan fogadta a kislányt, szép szóval becézte, mindent kölcsön adott, amit csak kért. A kislánynak jólesett az anyai szó, és unszolni kezdte az apját, hogy venné feleségül az özvegyasszonyt. Gondolta, anyja lesz az anyja helyett, a lányok pedig kedves nénéi.

Tovább>>


A sorozatban korábban megjelent mesék

3co