Címünk:
2835 Tata-Agostyán
Kossuth u. 31.
telefon:
+36 30/691-0042
e-mail:
konyvtaragost@pr.hu
Skype:
agostyankonyvtar
................................
Látógatóink száma
2011. december 5-től:
Volt egyszer egy asszonynak egy lánya, aki nagyon szeretett fonni. Ezért az anyja nagyon haragudott ár. Az egyik napon, éppen mikor kergette az út mellett, arra megy egy királyfi a hintaján. A királyfinak megtetszett a leány, és megkérdezte az anyját.
- Miért kergeted?
- Az anya azt felelte:
- _ Hogyne kergetném, mikor minden fonnivalómat nagyhamar megfonta, s most még a kert fedelét is meg akarja fonni.
A királyfi ekkor arra kérte, hogy adja oda a leányát, mert az ő anyjának éppen elég fonnivalója van otthon. Haza is vitte a királyfi a leányt, és megmutatta neki a sok kendert. Azt mondta:
- Ha egy hónap alatt mind megfonod, feleségül veszlek.
A leány azonban látta, milyen tömérdek a kender, és nagyon elszomorodott. A harmadik héten belépett hozzá egy fél sing hosszú ember - a szakálla vagy másfél sing ? és azt mondta:
- Én ezt a kendert mind megfonom, ha kitalálod a nevemet, mire a fonást bevégzem.
A leány nagyon megörült a kis ember szavainak. Az utolsó hét egyik napján egy inas hozott ebédet a leánynak. Elmondta, hogy késő este egy fél sing hosszú emberkét látott, aki fonta a fonalat, és ezt dalolta:
Az én nevem Tánci Vargaluska,
Feleségem lészen a jó fonó Zsuzska.
A leány ebből mindent megtudott. Amikor a fél sing hosszú emberke befejezte a fonást, a leány meg tudta mondani a nevét, mire a kis emberke mérgében eltűnt.
A királyfi a hónap elteltével meglátogatta a leányt, és nagyon meg volt elégedve a munkájával. Ezután feleségül vette, és megülték a lakodalmat.
A lakodalom után sok nép látogatta meg őket. Volt közöttük három félszeg koldus. Öregasszony mind a három: az egyiknek a szem e pillája úgy lefittyedt, hogy az egész ábrázatját eltakarta; a másiknak az ajka szinte a térdét verte; a harmadiknak tövig elkoptak az ujjai. Megkérdezték őket:
- Miért lettetek ilyen nyomorékok?
- Mert fiatal korunkban nagyon sokat fontunk.
Megijedt erre a fiatal pár. Az egész országban tűzre vetettek valahány orsót, motollát, amit csak találtak. az Asszonyok helyett azóta gépek fonják a kendert. Aki nem hiszi, járjon utána, s keressen egy jó fonó Zsuzskát!
Nyitva tartás | |||||||||
|
A gonoszabbnál is gonoszabb mostoha
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy rengeteg nagy erdő, amellett pedig volt egy szép kis falu. Abban a faluban csakis szegény emberek laktak. De mind között a legszegényebb egy özvegyember volt. Nem volt annak mása, csak egy szépséges kis leány gyermeke, meg egy kedves szöszke hajú fiacskája. Ezek aztán olyan szegények voltak, hogy hétszám csak az éhkoppot nyelték. Ha néha került egy kis kenyérre való lisztecske, a szitát a szomszédból kellett kölcsönkérni, mert még az sem volt nekik.
Lakott a szomszédban egy özvegyasszony, két csúfságos öregedő lányával. Ez az özvegyasszony szemet vetett a szomszédra, el akarata vetetni magát feleségül. Ezért aztán nyájasan fogadta a kislányt, szép szóval becézte, mindent kölcsön adott, amit csak kért. A kislánynak jólesett az anyai szó, és unszolni kezdte az apját, hogy venné feleségül az özvegyasszonyt. Gondolta, anyja lesz az anyja helyett, a lányok pedig kedves nénéi.