Címünk:
2835 Tata-Agostyán
Kossuth u. 31.
telefon:
+36 30/691-0042
e-mail:
konyvtaragost@pr.hu
Skype:
agostyankonyvtar
................................
Látógatóink száma
2011. december 5-től:
Agostyán
Agostyán kicsiny település Komárom-Esztergom megyében. Tatától 5 km-re, a Gerecse-hegység lábánál terül el, az Árendás-patak két partjára települt. Lakosainak száma 500-600 fő között tehető, főként német ajkúak lakják.
Nevének első említésével 1343-ban találkozunk. 1543-ban a török feldúlták és 1733-ig lakatlan terület volt. 1733-ban Eszterházy József gróf a németországi Würzburg és Bamberg környékéről római katolikus családokat telepített birtokára és megtelepedésüket kedvezményekkel segítette.
Arborétum
Agostyán felett a Gerecse-hegységben a festői szépségű Bocsájtó-völgyében 1954-ben létesült elsősorban kísérleti céllal. Az Arborétumban nem őshonos, gyorsan növő fafajták ipari célra történő termeszthetőségének kutatása és vizsgálata folyt. Közel 300 növényt és növényváltozatot telepítettek a kertbe, melyek mára jelentős méreteket értek el, és impozáns, évszakonként felejthetetlen látványt nyújtanak a látogatók számára.
Az Arborétum május 1. és szeptember 30. között látogatható.
Megközelíthető Autóbusszal, gépkocsival, kerékpáron és gyalogosan.
Az arborétum 2012. évi programjaiból
Római katolikus templom
A templomot 1809-ben az Eszterházy család építtette a falun kívüli dombra. Szent Ágoston püspök tiszteletére szentelték. Kelet-nyugati irányban épült, bejárata a keleti oldalon a harangtorony alatt található. Az épület 18 m hosszú, óratornya 24 magas. Az oltárkép Szent Ágostont ábrázolja. A mennyezeti freskókat 1979-80-ban egy felújítás során átfestették, így az eredetik nem láthatók. A toronyban két harang van.
Nyitva tartás | |||||||||
|
A gonoszabbnál is gonoszabb mostoha
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy rengeteg nagy erdő, amellett pedig volt egy szép kis falu. Abban a faluban csakis szegény emberek laktak. De mind között a legszegényebb egy özvegyember volt. Nem volt annak mása, csak egy szépséges kis leány gyermeke, meg egy kedves szöszke hajú fiacskája. Ezek aztán olyan szegények voltak, hogy hétszám csak az éhkoppot nyelték. Ha néha került egy kis kenyérre való lisztecske, a szitát a szomszédból kellett kölcsönkérni, mert még az sem volt nekik.
Lakott a szomszédban egy özvegyasszony, két csúfságos öregedő lányával. Ez az özvegyasszony szemet vetett a szomszédra, el akarata vetetni magát feleségül. Ezért aztán nyájasan fogadta a kislányt, szép szóval becézte, mindent kölcsön adott, amit csak kért. A kislánynak jólesett az anyai szó, és unszolni kezdte az apját, hogy venné feleségül az özvegyasszonyt. Gondolta, anyja lesz az anyja helyett, a lányok pedig kedves nénéi.