akadálymentes változat

normál nézet

Textlib On-line katalógus



Címünk:

2835 Tata-Agostyán
Kossuth u. 31.


telefon: 

+36 30/691-0042


e-mail:

 konyvtaragost@pr.hu


Skype:

agostyankonyvtar

................................

további részletek >>



Látógatóink száma
2011. december 5-től: 

Névadónkról

A könyvtár névadójáról

"...én a fáklyát meg nem tagadom,
ha köd van, ha vihar: a fáklya szent."

EGY ÉLET REGÉNYE - MÓRICZ ZSIGMOND

A kezdetek

Móricz Zsigmond Tiszacsécsén született 1879. június 29-én. Apja Móricz Bálint, anyja Pallagi Erzsébet. Zsigmond még csak hat éves, amikor szülőfalujából, "a boldog szigetről" menekülnie kellett a családnak. Túristvándiban telepedtek le, ahol a kis Zsigmondra Jókai művei hatottak leginkább. Ekkor érezte először, hogy író szeretne lenni. A nyomor egyre jobban elhatalmasodott a családon. Lelkileg sérülékeny volt, ez debreceni iskolaéveire is rányomta bélyegét. Az első könyv, amelyet saját pénzén vásárolt, egy Csokonai kötet volt. Nem véletlen, hiszen a költőket tartotta a legnagyobb embereknek.

Tovább >>


 

Móricz Zsigmond Emlékház Tiszacsécsén


 

Móricz Zsigmond nevét viselő könyvtárak

Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár - Nyíregyháza

FSZEK  Móricz Zsigmond Könyvtár - Budapest

Móricz Zsigmond Könyvtár - Mezőtúr

Móricz Zsigmond Könyvtár - Mezőfalva


 

 Móricz Zsigmond és a Nyugat

Móricz Zsigmond megnyitó beszéde a Nyugat-Barátok Köre Irodalmi Szalonjának 1932 nov. 14-iki ülésén >>

Tevékenysége a Nyugat munkatársaként

Huszonöt év >>

25 éves a Nyugat

100 éves a  Nyugat


 

Móricz Zsigmond a Wikipedián >>

 

 

Eseménynaptár
<
>
<
>



facebook
twitter
Nyitva tartás


Péntek:
14:30 - 18:30






A gonoszabbnál is gonoszabb mostoha

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy rengeteg nagy erdő, amellett pedig volt egy szép kis falu. Abban a faluban csakis szegény emberek laktak. De mind között a legszegényebb egy özvegyember volt. Nem volt annak mása, csak egy szépséges kis leány gyermeke, meg egy kedves szöszke hajú fiacskája. Ezek aztán olyan szegények voltak, hogy hétszám csak az éhkoppot nyelték. Ha néha került egy kis kenyérre való lisztecske, a szitát a szomszédból kellett kölcsönkérni, mert még az sem volt nekik.

Lakott a szomszédban egy özvegyasszony, két csúfságos öregedő lányával. Ez az özvegyasszony szemet vetett a szomszédra, el akarata vetetni magát feleségül. Ezért aztán nyájasan fogadta a kislányt, szép szóval becézte, mindent kölcsön adott, amit csak kért. A kislánynak jólesett az anyai szó, és unszolni kezdte az apját, hogy venné feleségül az özvegyasszonyt. Gondolta, anyja lesz az anyja helyett, a lányok pedig kedves nénéi.

Tovább>>


A sorozatban korábban megjelent mesék

3co