akadálymentes változat

Twitter facebook    
Textlib on-line katalógus

Címünk:

2835 Tata-Agostyán,

Kossuth u. 31.


Telefon:

06-30-691-0042


e-mail:

konyvtaragost@pr.hu

 

 
Nyitva tartás
Hétfő: 17:30 - 19:30
Szerda: 17:30 - 19:30
Péntek: 15:30 -19:30

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A sorozatban korábban megjelent mesék >>

 

Az ügyes szabómester

 

Hol, hol nem, volt egyszer egy ország. Ennek az országnak a királya sokat  bosszankodott, mert minden éjszaka elveszett egy katonája. Hogy hova lettek, nem tudta senki. Mintha a föld nyelte volna el őket, nyomuk se maradt. 
Hát, kihirdette a király, hogy aki kikutatja, hogy hova lesznek a katonák, annak adja fele királyságát meg a lányát feleségül.
Volt nagy tülekedés. Jöttek mindenféle urak, vitézek, de senki, senki nem tudott meg semmit. S a király csak annál mérgesebb lett, hogy ilyen dibdáb emberei vannak. S ez így ment évekig. Akkor jelentkezett egy szabómester és azt mondta a királynak:

- Én nemcsak megpróbálom, de a titok nyitját is megtalálom. Sokat nem kérek, csak azt, hogy adasson nemek király uram egy vég posztót meg egy korsó jó erős pálinkát; s a többit bízza rám.

- Hát ez csakugyan nem sok – mondta a király.

 

S oda is készítettek mindent a szabónak az udvar közepére, ahol állani szoktak az őrök. S mikor jött az éjfél, a szabó elkezdett szabni-varrni. De alig fogott hozzá, látja, hogy jön egy vén ördög, megfog egy  katonát s már vinné is – de a szabó se volt rest, beleszúrta a tűjét az ördög frakkjába.
Az ördög hátranézett: ez meg mi? Hisz eddig senki se zavarta meg ilyenkor. A szabómester láttán aztán egy jót kacagott.

- No, tán még te akarsz megfogni engem héj?

- Bizony megfoglak, ha tetszik, ha nem! – mondta a szabó – Innét nem vihetsz el egy katonát se addig, amíg verseny nem varrsz velem.

Az ördög még jobban kacagott.

- Ó, te szerencsétlen, hát éppen jóval kezdtél. Én is szabó vagyok otthon!

Mire a szabó:

- Jól van, jól van koma, de tudd meg: nem mind arany, ami fénylik, nem mind ruha,  amit varrnak. Amit ma éjszaka varrunk, annak remekbe kell kész7ülnie, mert abban ,megy házasodni a király.

- Eriggy már! – legyintett az ördög.  – Hiszen a király már öregember és a felesége is él. Nem fog az házasodni addig, amíg él a felesége.

Ez igaz volt, a szabó se gondolta komolyan, de azért a mérges hangból mégse engedett.

- Ne beszélj sokat, hanem engedd el azt a katonát, mert rosszul jársz!

 

Mit volt mit tenni, az ördög elengedte. A katona nagy örömében egymás után hányta abukfencet az udvaron.
Kérdi az ördög:

- Hát ebbe mit ütött?

- Hát nem tudod? – tette magát a szabó, mintha meglepődne. – Most jelenti a sárkánynak, hogy itt vagy  s az is itt lesz rögtön, hogy megbirkózzon veled.

 

Éppen ez kellett az ördögnek. Aló, vesd el magad, szaladt addig, míg csak haza nem ért. Ott meg csak beesett a pokol kapuján. Mikor a többi ördög látta, hogy üres kézzel tért vissza, ráestek, ütötték-verték , ki hol érte. Erre aztán végképp nem számított az ördög. De hát, ha tetszett, ha nem, így történt. S amikor már jól elagyabugyálták, akkor elmondták neki, hogy azért haragszanak ilyen nagyon, mert gyáva volt: hiszen sárkány közel sincs már a földön, nemhogy a király udvarában volna.

Ettől az ördög még bosszúsabb lett.

- No, megállj, szabó, ezt még visszakapod!

Jött újra az éjfél, a szabó megint varrt, szabott, de annyira, hogy szinte beleizzadt. Az öreg ördög megint csak elkapott egy katonás s már ment is volna vele, mikor eszébe jutott , hogy hát hopp! – ő most a szabót is vinni akarja. Gyorsan odafutott hozzá és megragadta hátul a gallérját.
Jó helyen fogta meg azt is,  - a gallér tele volt tűvel, mert a szabó fölkészült, hogy őt is vinni akarja majd.
Persze hogy elengedte az ördög, de nyalogatta is utána a tenyerét.
A szabó meg ugrott egyet, aztán be a kis faházba, ami az őröknek volt odaépítve; ha esett az eső, oda húzódtak.
Az ördög utána ment.

- Na , szabó, menetünk – szólt be.

- Jól van, jól van koma – hallatszott a válasz -, de előbb versenyeznünk kell. Míg ezt a gombolyag cérnát fel nem varrjuk, nem mehetünk se te, se én.

Az ördög azt gondolta:

- Ez csakugyan így lehet, ha ilyen komor képpel mondja!

S avval befűzött a tűbe egy nagy szál cérnát, de az olyan hosszú volt, hogy hat tűbe is sok lett volna. Csak úgy tudott varrni vele, hogy közben kiugrott az ablakon, meg beugrott – így öltögetett mindig egyet. De amikor éppen kiugrott , a szabó mindig bevágott a tűzbe egy csomó cérnát a magáéból. Így aztán jól járt: neki már csak egy szál cérnája volt, mikor az ördög még alig húzott egyszer a tűbe.

Azt mondta akkor az okos szabó:

- Hallod-e te ördög, én még száraz kenyeret se adnék neked a munkádért. Hiszen én már felvarrtam egy gombolyag cérnát, te meg csak piszmogsz.

Az ördög nem szólhatott semmit. Mérgesen elrohant. Megint csak katona nélkül.
A király is látta reggel, hogy nincs híja a katonáknak és nagyon megörült.

- Lám, ez aztán ügyes szabó! – mondta. – Itt is tartom a palotában udvari szabónak.

Az meg csak dünnyögött magában:

- Hej király, király, hát már elfelejtetted, hogy fele királyságot ígértél, ha megőrzöm a katonáidat?

De nem szólt semmit.
Jött megint az este, jött az éjfél, megérkezett az ördög is, de most nem egyedül, hanem harmadmagával.

- Ez már baj egy kicsit – vakarta fejét a szabó – de hát lesz, ahogy lesz, tán ez az utolsó próba, lássuk,  mit ad az Isten!

Avval fogta magát, a három korsó pálinkát kitette maga mellé és elkezdett szabni, varrni.
Mikor meglátták az ördögök a három korsót, nagyot ugrott a szívük. Odamentek a szabóhoz és ráköszöntötték a pálinkát. Addig le se vették a szájukról a korsót, míg ki ne nem ürült. De hogy ne felejtsem, a szabó jól megpaprikázta, borsolta az itókát…
Volt ott tüszkölés, köhögés meg egyéb!
De a szabó úgy tett, mintha semmit se tudott volna.
Majd elővett a széke alól egy másik korsót, amibe csak tiszta víz volt s jót húzott belőle. Látják az ördögök: meg se kottyan neki az a tűzital! – Hát ez csakugyan erős, ügyes ember – gondolták mind a hárman. S addig csudálkoztak, míg a pálinkától úgy berúgtak, hogy egy lépést se tudtak tenni. Akkor fogta a szabó a frakkjukat s egyenként betoszigálta őket a kis őrházba, a lakatot rájuk kattintotta, s ő meg, mint aki jól végezte dolgát, ment egyenesen a királyhoz, mert bizony jól feljött már a nap ekkorra. Így a király is fent volt már.
És jelentették neki: itt a szabó a fizetségért, merthogy éjszaka se vittek el egy katonát se, helyette a szabó fogott három tolvajt és bezárt őket az őrházba.
No, ezen bizony meghökkent a király. Ha ez így van, akkor mégis meg kell tenni, amit ígért neki. Hanem előbb elmentek megnézni, hogy mi van az három tolvajjal. De azok sehol se voltak, csak egy cédula maradt utánuk a kis őrházban. Nosza, keresték rögtön az udvari tudóst, hogy olvasná meg az írást, mer hiába volt király a király, nem tudott olvasni, hiába volt ügyes a szabómester, az se tudott olvasni.
Hát mikor jött a tudós és olvasni akarja az írást, kiderült, hogy nem volt azon semmi betű, csak egy kép s a kép meg azt mutatta, hogy megyen elöl a király, közbül a kisasszony lánya, leghátul meg a szabó, kezében a nagy ollóval, amivel az országot kétfelé vágta.

- Hát ez miféle csúfság? – bosszankodott a király.

Mire a szabó:

- Ha azt akarja, felséges királyom, hogy ne legyen csúfság, adja hozzám a lányát, akkor majd egybe marad az ország, aztán én is itt maradok ráadásnak!

 

Ezt az ajánlatot a király is fontolóra vette. Maga elibe hívatta a lányát és azt mondta neki szép szóval:

- Kedves lányom, Katica. Én téged a mai nappal feleségül adlak, mégpedig vagy a szabóhoz, vagy az ördöghöz. Most már választanod kell.

Persze a kisasszonynak is volt esze, a szabót választotta. Végre is csinos ember volt, mindig vasalt a nadrágja. Meg én nem tudom, hogy csinálja, de midég úgy ragyogott a fekete haja, mintha ki lett volna suvickolva.
Így aztán a király a szabónak adta a lányát. S nem is bánta meg, hanem inkább örült, mert a katonái nem fogytak többé, s a lánya is boldog volt az ügyes szabóval  - akarom mondani, királlyal – mert hogy most már az lett. – S nem is kellett hozzá más, csak egy olló, meg egy tű. No meg aztán ész. Ez meg mind a három volt. Nagy lakodalmat tartottak, még ma is emlegetik, milyen nagy volt.

De az ördögök azóta is félnek arrafelé menni, ahol az ügyes szabó kormányozza az országot.